Láttam egy embert. Hétköznapi ember volt. Élte az életet, mint mindenki más.. Nem gondolkozott, olyan "Carpe diem" módon élt. Azt mondta,hogy úgysem lesz jobb ezért kihozza mindennapból a legjobbat. ÉL. Él annak, hogy minden szükségét betöltse úgy él,hogy Neki jó legyen. Nem nagyon törődött mással. Jó volt neki a saját kis világa. Ha ránéztél láttad rajta,hogy a külsőleg azt mutatja. " Minden a legnagyobb rendben van. " Láttam rajta, hogy értéktelennek, nincstelennek, magányosnak érzi magát. Mert csalódott sok mindenben már. Elveszítette a bizalmat, elutasította a szeretetet csak azért,hogy megvédje magát további csalódásoktól. Érezte,hogy ez az élet így kevés. Aztán egy nap ezt mondta nekem. Bevallom nincs célom, nincsenek barátaim, nem értek semmit, nem tudom hogyan tovább. Eléggé kilátástalannak tűnt minden...
Nos és akkor folytatódjon a történet. Egy nap jött valaki és feltett Neki egy kérdést.
-I- Zoi szeretnél boldog, céltudatos, reményekkel teli életet élni?
-Z- Persze hisz' mindenki erre vágyik.
-I- Szeretnél újra szeretni, szeretnél bízni?
-Z- Igen.
.
.
.
-I- Ha ma meghalnál tudod - e hová kerülsz?
-Z- Sokat hallottam már ezekről a dolgokról,de valahogy nem értem. Nem tudom.
Tudod, van Valaki, aki azért jött,hogy Neked a dolgaid rendben menjenek, hogy szeretve legyél,hogy legyenek céljaid, hogy tudj bátor és erős lenni, és amikor majd véget ér ez az élet, akkor majd bátran mondhasd azt, hogy igen ezt az életet megérte élni. ..és tudod nem az számít,melyik vallás mit mond, meg a média... a kérdés az, hogy a Te szívedben mi van? Elfogadtad -e már ezt a szeretetet? Tudod-e mi vár, ha ennek az életnek vége? Az idő kevés. A döntés egyedül rajtad múlik. Elfogadod-e ezt az ajándékot?!
Garantálom, hogy megváltozik az életed úgy, ahogy nem is képzeled...! *
VS.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése