Szeretem a letisztult képeket, formákat. Szeretem a stílust. Az egyediséget.
Szeretném,ha az emberek észrevennék mennyire kivételes, egyedülálló és különleges teremtések.
Meglátnák,hogy senki sem copy a földön... nem valakinek a lemásolt változata. Az elmúlt hónapokban egyre jobban kezdem meglátni,hogy mennyi olyan dolog van bennem,ami csak most kezd igazán kibontakozni.
Vegyünk egy nagy ajándékdobozt..izgatott vagy, hogy kibonthasd nem tudod mit rejt,..aztán kibontod és látod,hogy egy nagyszerű ajándék mellett még ott van egy doboz, amiben úgyanúgy ajándék van..és így tovább, mintha ez az ajándékdoboz tele lenne kimerülhetetlen sok ajándékkal.
Így látom az életemet. Hálás vagyok. Nagyon. *
Tele vagyok elégedettséggel. Örömmel. Élettel.
( Amellett,hogy nap mit nap érnek nehézségek,mint mindenki mást is. )
Egyre jobban mélyebben kezdem megtapasztalni, milyen dolog is megtanulni igazán bízni, jót remélni, a csüggedés határán nem mélyebbre menni és elkeseredni,hanem felülkerekedni a nehézségen és tovább lépni. Nem kesergni, bízni. Bízni abban,hogy Isten mindent a javunkra fordít. Mert ez így van.
Örülni annak,ami van és a legjobbat kihozni belőle. Tudni azt,hogy nincs az a nehézség, nincs az a próba,amin Isten ne vinne át győztesen!!! *
n o e m i *
