Tegnap odajött hozzám egy ismerősöm és a következőket mondta.*
"Szeretem,hogy amikor látlak látom rajtad azt,hogy SZÍVBŐL csinálod az életed. Ahogyan énekelsz, ahogy ott ülsz a hangszered előtt vasárnaponként és játszol, egyszerűen megérint. Emlékszem néhány évvel ezelőtt,amikor elkezdted énekelni egyik nyári táborban azt a bizonyos dalt...egyszerűen nem tudtam visszatartani dőltek a könnyeim.. "
Nagy szavak. Egy kis ember,aki engedi,hogy Isten használja az életét. Ez lennék én. Amit csinálok azt a szívem legmélyéről. Úgy érzem máshogy nincs értelme.
Mindezt úgy,hogy tudom a világmindenség legfantasztikusabb Istene áll mellettem. Amikor felkelek,amikor lefekszem,amikor dolgozom, tanulok,amikor leülök és játszom a hangszeremen, amikor valakinek megváltozik az élete csak,mert engedem,hogy használjon. Legyen ez egy dal, néhány szó vagy éppen annyi,hogy meghallgatom.
A napokban ismét beütött néhány sor..
" NINCS ELŐTTE AKADÁLY,HA RÓLAM VAN SZÓ. JÖN TŰZÖN ÉS VÍZEN ÁT,MERT
RÓLAM VAN SZÓ. MEGMOZGAT MINDEN KÖVET,HA RÓLAM VAN SZÓ, SEGÍTSÉGEMRE
SIET, MERT RÓLAM VAN SZÓ. " Pintér Béci
Mennyire így van ez. Mindig,mindenkor, mindenben.
Hálás vagyok az Életemért. Azért,hogy van mit ennem, van mibe öltözködnöm, jó munkám, lassan diplomám, nagyszerű családom, barátaim, hálás vagyok minden percért és tudom,hogy bármilyen nehézségek is jönnek.. akik Istent szeretik azoknak Minden a Javukra Munkálkodik. (: <3
