Ezen a héten történt. Éppen dolgoztam... amikor benyitott az ajtón egy jól öltözött szakállas öregúr.
Elsőre elég művészlélek. Fehér szakáll, kimért stílus, rövid mondatok. Kissé mogorva is talán..
Odamentem megkérdeztem kedvesen: - Miben segíthetek Uram?
Elmondta,hogy igazából nem is ide akart jönni éppen fogröntgenre igyekszik,de gondolta benéz, megnézi a kínálatot... Nem szaporítja a szót. Kezembe nyom két szemüvegkeretet és közli szeretne egy szemvizsgálatot is már,ha betért.
Mondtam, semmi akadálya. Elvezetem a rendelőhelyiségbe,ahol szépen leütettem.
Igyekeztem oldani a feszültséget.. - Nyugodjon meg! Csak 20 perc az egész.
Látom az arcán,hogy frusztrált, nehezen oldódik. Kezdeném felvenni az alapadatait ( anamnézist ) ,amikor rámförmed,hogy ő bizony nem adja ki az adatait sehol senkinek,amúgy is minek ez?
Igyekszem felvilágosítani,hogy mindössze kötelező adminisztratív oldala van az egésznek semmi több.
Megrántja a vállát és továbbra is dacosan közli. - Utálom ezt a részt, de jó hát írja fel B e r c i a nevem.
- Rendben. ( Gondoltam magamban, ismét nem lesz könnyű a dolgom) de továbbra is kedvesen mosolyogtam és folytattam a vizsgálatot.
... később elkezdtem feírni a vizsgálati eredményeket megszólal.
- Elnézést kisasszony kérhetnék Öntől egy darab papírt és egy íróeszközt?
- Természetesen. ( nem értettem minek is kell neki..ezer dolog átfutott az agyamon, ez most vmi ellenőr lesz,aki direkt viselkedett így... hogy ezzel feszegesse a határokat vagy..)
Nem is néztem oldalra..csak írtam, erre 10 másodperc múlva odatolja elém a lapot. Melyen ez állt.
Egyik legkedvesebb gesztus volt,amit valaha kaptam. Akkor döbbentem rá.. ez az úr attól még,hogy kifelé egy mogorva idős embernek tűnt a szíve mélyén egy csupaszív ember. Ő ezzel tudta valójában kifejezni,hogy hálás azért,hogy ennyit törődtem vele. Bár ezt nem tudta szavakka kifejezni..elmondta a saját kis gesztusával.
3 nappal később ismét bejött a már elkészült szemüvegekért ( én sajnos nem voltam éppen bennt ) ,de üzente a főnökömmel?! ,hogy adját át nekem. Ő még soha nem találkozott ilyen csodálatos emberrel,aki így tudja kezelni az embereket. Szeretettel. Külön megjegyezte,hogy odáig volt a stílusomért..:)))
Ebben az egészben nem is ez a lényeg. Hálás vagyok ezért az emberért,hogy talán ezen keresztül is megerősödött bennem,hogy az embereknek mennyire szüksége van igazi elfogadásra és szeretetre.
Sok kemény, mogorva természetű ember van a földön,de talán ezek az emberek akik leginkább igénylik azt,hogy elfogadják őket olyanokak,amilyenek.
...egyet biztosan tudok,mi emberek sok mindenben kereshetjük az elfogadást, de egyedül Isten az,akinél ezt megtapasztalhatjuk. Az emberek sokszor önzőek, saját dolgaik után rohannak egész életükben. Soha nem állnak meg egy pillanatra sem, olyan dolgok után szaladnak,ami múlandóak. Pénz, siker, elismertség. De mindez mit ér,ha nincs benne szeretet,ha mindennek nem is tud valaki igazán a végén örülni? Mit ér az,ha valaki mindent bezsebel élete folyamán és élete végére csupán azt tudja felmutatni,hogy mennyi pénzt, hatalmat gyűjtött össze? SEMMIT. Ezek a dolgok pillanatnyi örömöt adnak csupán,de valójában soha nem fogják kielégíteni a szükségeket. Erre egyedül Isten képes,mert amikor elkezded a megelégedettség szemüvegén keresztül nézni a dolgokat, megtanulsz hálát adni,azért amid van... elkezdnek megváltozni körülötted és benned is a dolgok.
*** Noi
